Mindenki foglalkozik fotókkal, ha más nem, akkor a telefonnal elkattintott pillanatképekkel. Ha felmegyünk a Facebookra, már ömlenek a különböző témájú és minőségű képek. Amikor valaki elkezd fotózással hobbiszinten foglalkozni, akkor biztos, hogy belép több-kevesebb Facebook csoportba. Azokban lát mindenféle fotót, kap tanácsokat. (Ezek minősége most nem téma.) Ha valakit komolyan érdekel a fotózás, elkezd fotókiállításokra járni.

Miért menjünk, ha gépen is megvan?

Az általános műveltség fontosságát senki nem kérdőjelezi meg. A városi kirándulások elengedhetetlen eleme a múzeumok meglátogatása. Egészen másképp fest a Mona Lisa élőben, mint monitoron. Nincs ez másképp a fotókkal sem… Ráadásul egy kiállításon sokkal inkább elmélyülünk, mint a monitor előtt ücsörögve, ahol ezerféle tényező zavarhatja meg a művek befogadását. A látványt befolyásolja maga a számítógép és a monitor is. Kiállításon jó eséllyel azt a képet és olyan megvilágítással látjuk, ahogy az megfelelő.

1. Gondosan válogatott képanyag

Amikor egy fotókiállítást megterveznek, akkor a kurátor vagy maga a fotós összeválogatja a képanyagot, így tényleg a művész vagy művészek legjelentősebb és legjobb fotóival fogunk találkozni. A kísérőszövegekből (ha van) sok érdekesség derül ki belőle az alkotó személyéről, az alkotás körülményeiről. Ezzel személyesebbé válik a viszony, már nemcsak egy név és egy kép. Ha tehetjük, akkor a látogatást időzítsük olyan időpontja, amikor tárlatvezetést tartanak.

2. Egy jó fotókiállítás alakítja a látásmódot

Rengeteget lehet tanulni, amit gyakorlatban is hasznosíthatunk. Ez nem feltétlen lesz tudatos, lehet, később esik le, hogy valami megváltozott. Nagy élmény volt nekem, hogy egy kiállítás után azt vettem észre, hogy sokkal jobb kompozíciókat hozok létre.

3. Rájössz, nem a technika a lényeg

Manapság a csapból is a technikai paraméterek folynak. Természetesen nem elhanyagolható a technika, de ha ez válik elsődlegessé, akkor a képek élettelenek, mesterkéltek lesznek. A technikával addig kell foglalkozni, amíg nem válik a fotózást gátló tényezővé. (Pl.: azért nem fotóz meg valaki egy izgalmas témát, mert véleménye szerint nem a megfelelő eszköz van a kezében.) Láttam 1×1 méterben kinyomtatott mobilfotót… Senki nem fogja nagyítóval nézni, inkább az az érdekes, amit a kép mesél.

Klasszikusan kissé elmosódva…

4. Felfedezel régi-új munkamódszereket

Gyakori jótanács, hogy ne kattintgassunk össze-vissza. A Magyar fotográfusok Franciaországban kiállításon az utolsó teremben ki vannak állítva kontaktmásolatok. Megfigyelhető, hogy egy témáról szívesen készítettek több felvételt, és megjelölték azt, amit le akartak nagyítani. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy össze-vissza kell kattogni, de ha úgy érezzük, hogy egy témáról különböző szögekből, kivágásban van szükségünk fotóra, akkor ne szégyelljük magunkat. Utólag is lehet válogatni.

 

5. „A fotós legjobb barátja az olló”

Ezt azt hiszem, Eifert Jánostól hallottam először a DAFAT táborban, és teljesen igaz. Az OKJ-s képzésen az oktató kissé sarkosan fogalmazott a vágással kapcsolatban, nem tartotta megfelelőnek az utólagos vágás alkalmazását. Szerencsére nem vettem komolyan, és később több helyről megerősítést nyertem, hogy érdemes vágni utólag. Régen is így dolgoztak, ezt is a Magyar fotográfusok Franciaországban kiállításon láthattam közelről. A kontaktmásolatokon bejelölték a vágás helyét. A fotózásnál van, hogy gyorsan kell dolgozni, és ha pozícióváltással vesztegetnénk az időnket, a téma megy arébb. Esetleg egyszerűen nem lehetséges létrehozni helyben a nekünk megfelelő kivágást. Ráadásul a 6×6-os középformátumú gépeknél nagyon korlátozó lenne kompozíciós szempontból, ha mindent kockába erőltetnénk.

 

André Kertész az első fotót magáról és Erzsébetről a ’30-as években készítette. Az erősen vágott verziót a ’60-as években. A két ember kapcsolatáról külön-külön és együtt is sokmindent elmondanak a képek.

6. Vásárolj albumot!

Ha nagyon tetszett a kiállítás, és megvásárolható a katalógus, vegyük meg! Ha nem így teszünk, később bánni fogjuk. Ha nincs katalógus vagy elmaradt a vásárlás, akkor a bemutatott fotográfusnak biztos akad kiadott albuma. Nagyon jó, ha a polcról leemelhető, és otthon is tudjuk papíron tanulmányozni a fotókat. Az sem utolsó szempont, hogy ezzel is támogatjuk az alkotót.

7. Izgalmas megoldások a képek bemutatására

Nem kapcsolódik szorosan ahhoz, hogy miket tanulhatunk egy kiállításból, de fokozhatja az élményt. A Táncképek című tárlatot a REÖK palotában néztem meg. Nagyon tetszett, hogy spotlámpák fényét nagyon precízen irányították a fotókra. Csak a fotók kaptak fényt, mindegyiket egyenként világították meg. Ezzel a pontos megvilágítással a képek szinte kiugrottak a falból.

 

+1. Támogassuk fotográfus társainkat!

Járjunk kortárs, amatőr kiállításokra is, ismerjük meg a környékünkön élő alkotókat. Ha a művelődési házak, múzeumok, galériák vezetői látják, hogy van érdeklődés a fotókiállításokra, akkor több lehetőséget kapnak a fotográfusok, klubok, alkotócsoportok.