A cianotípiával (vagy más néven kéknyomattal) 2018 nyarán találkoztam először a Lucien Hervé Kamera Klub nyári klubnapján. Nagy István, a Szentesi Fotókör elnöke tartotta a foglalkozást. Nem volt szerelem első látásra a cianotípia, az ecsettel nagyon ügyetlen voltam. A nap végére sikerült összebarátkozni. A nyár sűrű volt, de ősszel megint gondoltam arra, hogy foglalkozni kellene vele. Decemberre beszereztem hozzá mindent. A legegyszerűbb eljárást fogom ismertetni, most nem térek ki a színezésre, vagy egyéb módszerekre.
Mi a cianotípia?
Johann Wolfgang Döbereiner 1831-ben fedezte fel a vasoxidok fényérzékenységét. A fotókémiai reakciók elméleti alapjait leírta, ezzel alapozta meg a cianotípia eljárás kidolgozását. Frederick William Herschel 1842-ben használta először a cianotípia kifejezést, és ő publikálta a módszert. Azóta is használják kontaktmásolatok készítésére. Az eljárás egyszerű, nincs sok hibalehetőség benne, és tartós. Szívesen másoltak vele építészeti tervrajzokat.
Ennyi történeti kitérő elég… A kémiai részéről olvashattok itt. Az én receptem a következő:
Végy teliholdkor… Na, jó, nem. Bármikor, bármelyik napszakban, csak ne napfénynél… Lehetőleg 40 wattos normál izzó világítson a helyiségben. Vámpíroknak nem szükséges, mert látnak a sötétben. A kiinduló anyagok is fényérzékenyek, ezért el kell őket zárni a napfénytől, mint a vámpírokat.
9,5 g ferriammóniumcitrát + 0,5 dl desztilláltvíz
4,5 g vörösvérlúgsó + 0,5 dl desztilláltvíz
A két oldatot külön-külön kikeverjük, végül összeöntjük. Érdemes beszerezni gumikesztyűt és védőszemüveget. Ha nem pacsálunk, akkor nem fröccsen, de jobb a békesség. Találtam olyan receptet, ahol 10 gramm a ferriammóniumcitrát és 4 gramm a vörösvérlúgsó. Ezt könnyebb kimérni.
Hogyan lesz kép a fényérzékeny oldatból?
A képhez szükség van papírra, amire felvisszük az oldatunkat. Aquarell papír ehhez a legjobb, mert bírnia kell a nedvességet. Többféle színű, textúrájú van. Érdemes kísérletezni velük. A papírra ecsettel felvisszük az oldatot. Legjobb egyenletesen felvinni, de ha nem jön össze, sebaj. Aki utoljára oviban fogott ecsetet, nem fog egycsapásra tökéleteset alkotni.
A papírt fénymentes helyre kirakjuk száradni. Amikor száraz akkor jön a következő lépés.
A cianotípiát főleg kontaktoláshoz lehet használni. Ehhez kell egy lemez és egy üveglap, valamit csipeszek, amivel össze lehet fogni. Kontaktolhatunk így negatívot, digitális képről nyomtatott fóliát, növényeket stb. Igazából bármit, ami eszünkbe jut, hogy ezzel a technikával izgalmas képet készíthetünk róla. A lemezre kerül a fényérzékeny anyag, arra a tárgy, amit kontaktolni szeretnénk, fölé az üveg, aztán az egész szendvicset csipeszekkel rögzítjük.
A kémiai rekacióhoz UV fényre van szükség. Ezért óvjuk a napfénytől a fényérzékeny anyagokat. Ha minden elkészült, akkor vagy kirakjuk a napra, vagy pedig UV lámpát használunk. Az UV fényt adhatja UV izzó, arcszolárium. Meg még biztos vannak erre alkalmas világítótestek. Arcszoláriumot nagyon könnyen és olcsón lehet szerezni adok-veszek oldalakon.
Mielőtt megcsináljuk az expozíciót, érdemes egy próbacsíkot készíteni. Én a saját arcszoláriumomról 4-6-8 perces csíkokat készítettem. 7-8 perccel szoktam használni. A távolság is fontos, ha közelebb kerül az UV forrás a képhez, akkor erősebb, ha távolabb, gyengébb. A fényforrás és a kép egymásra legyen merőleges. Az én arcszoláriumom döntött, ezért ki szoktam támasztani az alját.
Ha lejárt az idő, akkor kivesszük a papírt… Ilyenkor már láthatóvá válik a kép. A kék részeket fény érte, itt megtörtént a reakció. Ahol ki volt takarva a felület, ott a vörösvélúgsó és a ferriammóniumcitrát sárgás-szürkés felületet képez (ennek biztos van valami puccos kémiai neve), ezt fogja a víz kioldani és kialakul a végső kép. A fürdő után kirakjuk száradni, aztán érdemes könyvek alatt préselni a lapot, hogy kisimuljon. A száradás után lehet színezni, de arról majd egy másik posztban.
Digitális képből cianotípia
A nulladik lépés, mégis inkább a végén szerettem volna erről beszélni. A digitális képeinket is megszerkesztjük úgy, hogy cianotípiához megfelelő legyen. Első lépésként kiválasztjuk a képet fekete-fehérré alakítjuk. Szerintem azokkal a fotókkal érdemes foglalkozni, amik eleve jól működnek fekete-fehérben. A képet utána negatívvá alakítjuk, és így mehet a fóliára nyomtatás. A fóliát lehet lézernyomtatóval vagy tintasugarassal nyomtatni. A lézernyomtatóval vigyázni kell, mert csíkozhat. A tintasugarast nem próbáltam, ahhoz nehezebb a fóliát beszerezni. Egy fénymásolóüzletet találtam, ahol a lézernyomtató ígéretes, minimálisan csíkoz. Előnye, hogy náluk mindig van fólia, és nem drágább, mint otthon bénázni.
Összefoglalás
Hozzávalók, lelőhelyek és eszközlista
ferriammóniumcitrát és vörösvérlúgsó – Azúr vegyszerboltból (Kb. itt lehet beszerezni mindent, ami vegyszer, veszélyes és mérgező)
desztilláltvíz – vagy ioncserélt víz a benzinkútról. A csapvízben vannak oldott sók, vas, akármi. Meg egyébként is nálam kémiából okosabbak leírták, hogy minimum ioncserélt víz…
aquarell papír – művészellátó boltból
Tapétavágó, vonalzó, kemény felület, amin lehet vágni – abban az esetben, ha a boltból a papírt ívben adják, ezek is kellenek.
ecset – Ezt is a művészellátóban vettem. Szebben lehet vele festeni. Olvastam olyan leírást, hogy a műanyag ecseteket ajánlják, mert nem szívják be a vegyszert. Próbáltam, nem tetszett.
Fa tábla és üveglap – Bementem a kedvenc képkeretezőmhöz a Gutenberg utcán és kértem A/3-as méretben táblát és hozzá üveglapot. Itthon a táblára ragasztottam fekete kartont. Utóbbit csak azért, mert jobban néz ki.
A/3-as méretű vastag karton – Ez akkor kell, ha napfénnyel exponálunk. Amikor lejár az idő, akkor letakarjuk vele a képet, és visszük mosni.
UV fényforrás – Arcszoláriumot vettem 3000 Ft-ért, az egyik adok-veszek oldalon találtam. Kb. 7-8 perc alatt exponálja ki a képet.
Tálak – két db tál, amiben a két, különböző vegyszert összekeverjük a vízzel. A két kis tálam pont jó a mérlegre. Egy harmadik tál, amibe összeöntjük őket.
Nagy tálak mosáshoz – férjen el bennük az A/4-es papír kényelmesen… Hívótál tökéletes ehhez. Esetleg kád, lavór… A kádat takarítsuk ki az áztatás előtt, és utána is.
Sok víz… A mosásnál egy kis folyóvíz jól jön, meg a tálakban is érdemes cserélni a vizet.
Mérőeszközök:
Tizedgramm pontos mérleg
20 ml-s fecskendő – ezt gyógyszertárban lehet kapni. Könnyen kimérhető vele a víz a vegyszerekhez.
Munkavédelmi boltból: szemüveg, kesztyű – jobb biztosra menni…
Az első cianotípiám