Kukutyin
Prospektus:
Kukutyinról:
Szegedtől nem messze fekszik Kukutyin-puszta. Ennek ellenére nem sokan tudják, hogy a zabhegyezéssel kapcsolatos mondás igaz. Ferencszálláson él a legélénkebben az emlék arról, ahogy a Maros elöntötte a földeket, és csak a zab hegye látszott ki. Mindenféle úszóalkalmatosságon kiúsztak a földekre, és begyűjtötték a termést. Mára Kukutyin neve feledésbe merült, leginkább a környék falvai őrzik még az emlékét. Deszk, Klárafalva, Ferencszállás és Kübekháza határolják a régi Kukutyint. A mezőgazdasági terület központja, a major a mai klárafalvi ipari park területén volt.
Ma már a gátaknak hála nem önti el a folyó ezt a vidéket, de ha műholdfelvételt nézünk, felfedezhetjük a Maros régi medrét. Ha Kukutyinban sétálunk, akkor rájövünk, nem annyira lapos az Alföld… Leereszkedhetünk a Maros régi medrébe.
A fotóimmal Kukutyin hangulatát, szépségét szeretném átadni. Csendes vidék, ahol szántók és erdők váltják egymást, sok a vad, néha lehet találkozni lovas kocsival traktorral.
Következzen néhány szó a Kukutyint határoló falvakról.
A fotográfusról:
Tandari Anita vagyok, Szegeden születtem 1988-ban, jelenleg is ott élek. A fotózást viszonylag későn kezdtem, miután elvesztettem a hallásom. Ha nem is hallok, látni látok, ez volt az alap gondolatom. 2016-ban vettem meg az első tükörreflexes fényképezőgépemet. Rá egy évre elkezdtem egy fotográfus tanfolyamot, ahol körvonalazódott, hogy mivel szeretnék foglalkozni. A portré – és dokumentumfotózás felé húzott a szívem. Egy ideig kerestem azt a témát, amiben elmerülhetek.
A Szeged környéki biciklizések során jöttem rá, hogy a téma nincs olyan messze, csak Kukutyinba kell elmenni.
Kukutyinhoz a nagyszüleim révén kötődöm. Nagyapám deszki volt, nagyanyám kübekházi. Sok történetet hallottam tőlük a gyerekkorukról. Mégis inkább a táj fogott meg, a végtelen nyugalma és időtlensége, az érzés, hogy távol van mindentől.
A valóságban természetesen minden nagyon közel van, a vasút, a 43-as út és a négy falu. Elhatároztam, hogy fotóesszét készítek Kukutyinról, szerettem volna megmutatni másoknak is, hogy milyen értékes vidéket lehet találni Szegedtől nem messze. Az anyagban szerepel Deszk, Ferencszállás, Klárafalva és Kübekháza, az emberek, a szántóföldek, erdők, vadállatok.
Mindenkit arra bíztatok, hogy fedezze fel a közvetlen környezetét, mert gyakran a kincsek nem a szivárvány lábánál rejtőznek, hanem közel hozzánk.
Ferencszállás:
Ferencszállást 1828-ban alapította a deszki Gerliczy Ferenc báró. A falut a báróról nevezték el. A területen dohánytermesztés folyt, a dohánykertészek az év nagy részében itt éltek a családjukkal. A település a szorgos kezeknek hála gyorsan fejlődött. Bár a kukutyini zabhegyezéssel kapcsolatos mondás az értelmetlen munkát jelenti, valójában az 1880-as években a ferencszállásiak a termést szerették volna megmenteni. A falu címerében is a zab betakarítása jelenik meg. Ma a kiváló hagyma, fokhagyma termés miatt érdemes ellátogatni Ferencszállásra.
Deszk:
Deszket először 1490-ben említik meg oklevélben. 1552-ben török uralom alá került, innentől kezdve a lakossága fogyásnak indult, a 18. századra teljesen elnéptelenedett. A török kiűzése után szerbek telepedtek le itt, és dohánytermesztéssel kezdtek el foglalkozni. A Gerliczy család 1801-ben vásárolta meg Klárafalvával együtt, később Szőreget is megszerezték. A magyar lakosság is lassan visszaszivárgott. A szerb hagyományokat ma is ápolják Deszken. A Gerliczy-kastély ma szív – és tüdőklinika, a betegek rehabilitációját látják el itt.
Klárafalva:
Klárafalva a legrégebben lakott hely a környéken, bronzkori települést és avar temetőt tártak fel a régészek. A 13. században Varsánytófalunak nevezték. Klárafalvaként 1488-tól emlegetik, a Szent Klárának szentelt templomáról kaphatta a nevét. A törökök 1550-1552-es hadjáratában a falu elpusztult, az itt élők elmenekültek. Magyarcsanádi dohánykertészek 1777-ben költöztek ide, így megindulhatott a település fejlődése. Klárafalva címerében vadászó lovas látható, ez utal a honfoglaló ősökre, és Szent Klára, akiről elnevezték a községet.
Kübekháza:
Kübekházát a kincstár alapította dohánytermesztési céllal 1844-ben, nevét a kamara elnökéről, Kübek Károlyról kapta. A házakat és földeket a bérlők között kisorsolták. A dohányra vonatkozó szabályok 1850-től egyre szigorúbbak lettek, végül 1887-től nem érte meg dohányt termeszteni. A falu lakosai a földeket meg akarták váltani, ez a folyamat 1916-ban fejeződött be. Kübekházát többször sújtotta árvíz és kolera, ezen a folyószabályozás segített. A falu határában található a hármashatár, ahol a magyar, szerb és román határ találkozik.